Temetőkápolna
A Szentgotthárdot és környékét 1734 körül ábrázoló aquarellen jól látható egy észak felé tájolt kis kápolnán hajóján két, szentélyén egy ablakkal, torony nélkül, déli bejárata felett keresztel. Ez azonos a település régi temetőkápolnájával, amely a mai napig fennmaradt, s a Rába folyó bal partján, a kaszagyár szomszédágában kis ligetben áll. Az aquarell bizonyítja, hogy a kápolna a ciszterciek 1734. évi visszatérése előtti időből való.
A Boldogságos Szűz, Szent Flórián és Szent Sebestyén vértanúk tiszteletére emelt kápolnához 1756-ban a szentgotthárdi születésű Eberl Gotthard ciszterci lelkipásztor és adminisztrátor tornyot és kriptát építtetett. Aranyozott díszítményű faoltára is a XVIII. sz. második feléből való. A predellát purgatóriumot ábrázoló faragvány díszíti, fölötte Kálvária emelkedik. A feszület lábánál Mária Magdolna, két oldalt Mária és János evangélista szobrát látjuk. Az oltár Josef Schnitzer műve, amely azonban valószínűleg eredetileg nem ide, hanem az apátsági templom kriptája számára készülhetett 1765 körül. Heimb ugyanis 1764-ben a kriptai oltárnak csak tervéről beszél - „...exstruendo ibidem altari adaptata” -, Schnitzer pedig 1766-ban dolgozott utoljára Szentgotthárdon, 1769-ben meghalt Heiligenkreuzban. Az apátsági templom kriptáját II. József rendelete alapján 1780-90 között zárták le. Ezután kerülhetett az oltár mai helyére, a temetőkápolnába.
E kápolnába temetkeztek 1756-től a rend elhunyt tagjai. A kripta jeltelen sírkamrái valamelyikében nyugszik a barokk apátság két művésze, Mathias Gusner és Kaspar Schrezenmayer laikus fráter. A kripta eredeti lejárója a kápolna nyugati oldalán, a szentély felőli első két gyámpillér között volt. Ezt 1861 októberében kívülről elfalazták és feltöltötték. A kápolna külső falában egy 1806-ban elhunyt szentgotthárdi bíró és húsz ciszterci rendtag sírtáblái találhatók 1861-1926 közötti időből.
A szentgotthárdi temetőkápolna „1895 őszén egészen újra épült a hívek és mások kegyes adakozásából.” A felújítás tervét 1893. július 15-én Lang József szentgotthárdi építőmester készítette el, s azt 1895. március 31-én hagyták jóvá az építési bizottság tagjai. A neogótikus stílusba újjáépített kápolnát színes ablaküvegekkel, a hajó és szentély falát színes historizáló, ornamentális festéssel díszítették.
A temetőkápolna kora szempontjából a ciszterci újratelepítés évét „terminus ante quem”-nek fogadhatjuk el. Eredete visszanyúlik korábbi századokra. Ennek kérdését megnyugtató módon csak falkutatással lehetnek tisztázni.
Forrás: Szentgotthárdról szóló könyvből