Szent Család vasárnapja
Isten tervének megfelelően a házasság a nagyobb családi közösség alapja, mert maga a házasság intézménye és a házastársi szerelem a gyermekek világra hozására és nevelésére rendeltetett, és ebben teljesedik be.
A szeretet belső lényege szerint ajándék, s a házastársi szeretet – miközben a házastársakat elvezeti arra a "megismerésre", melynek következtében "egy testté" válnak – sem merül ki csupán a házastársak egymásközti kapcsolatában, hiszen alkalmassá teszi őket arra a lehető legnagyobb ajándékozásra, amellyel Isten munkatársai lesznek egy új emberi élet adományozásában. Így tehát a házastársak, amikor egymásnak adták önmagukat, önmagukon túl magát a gyermeket ajándékozzák egymásnak, mint szerelmük eleven képét, a házastársi egyesülés örök jelét, továbbá saját állapotuknak azt az élő és feloldhatatlan bizonyságát, melynek következtében apa és anya lettek.
Amikor a házastársak szülővé lesznek, Istentől egy új
feladatot és a vele kapcsolatos felelősség ajándékát kapják. Gyermekük számára
ugyanis szülői szeretetüknek az isteni szeretet látható jelévé kell válnia,
Isten szeretetének jelévé, "akitől minden atyaság nevét kapja az égben és a
földön".
Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy ha egy házasságban nem születhet
gyermek, emiatt a házastársak élete nem veszíti el értékét. A testi
terméketlenség ugyanis alkalmat szolgáltathat a házastársaknak arra, hogy az
emberi személy más természetű fontos szolgálatait végezzék, mint pl. az
örökbefogadás, a nevelés különféle formái, vagy a más családoknak, valamint
szegény, illetve nyomorék gyermekeknek nyújtott segítség.
II. János Pál pápa: Familiaris consortio 14. pont